A két teljesen eltérő történetű község közül Bejc több évszázaddal korábbi. Első okleveles említése 1342-ből maradt fenn Beych alakban. Első említésekor Tatmár alkancellár és Perlési Jakab, valamint utóbbi rokonai osztozkodtak rajta. Egy századdal később már a Bejczy-család birtokaként kerül szóba. 1456-ban per keletkezett abból az esetből, amikor István és Dénes fiai Bejczy Pált saját kúriájában megverték, és birtokának egy részét elfoglalták. A 16. századra határának túlnyomó része egytelkes nemesek tulajdonában volt, 1549-ben hét családot írtak össze. Az 1600-as években a Káldy-család is birtokkal bírt itt. Egy része Sárvár uradalmának földjeként a Nádasdyak, majd a 17. század végén a Draskovichok tulajdona volt. Egyes területeit az ikervári uradalom részeként a Batthyány-család bírta.

A török időkben lakói több támadásnak voltak kitéve, Pápa eleste után hódolniuk kellett a szultán katonáinak. 1685-ben a harcok miatt teljesen elnéptelenedett.

A környező dombokon az újkorban jelentős szőlőművelés folyt. 1690-ben 120 kapás nagyságú területet írtak össze. A két világháború között még mintegy 20 katasztrális holdon termeltek bort.

Hegyhátgyertyánosról nem maradtak fenn korai okleveles adatok. Valamikor a 18. században hozták létre telepesekkel Gyertyános falut, amely a 20. század elején kapta a Hegyhát előtagot. A helyi hagyomány szerint az 1760-as években egykori zsoldos katonákat telepítettek le a Farkaserdőben, akik kiirtották a településnek szánt helyen a fákat, ezért először Tarfalunak nevezték.

A 19-20. században a határban található nagy kiterjedésű erdők a bajor királyi herceg sárvári uradalmához tartoztak.

A település határában terül el Nyugat-Dunántúl egyik legnagyobb egybefüggő erdősége, a Farkas-erdő. A ma mintegy 5,5 ezer hektár kiterjedésű Farkas-erdőt egy 1252-ből származó okmányon, feltehetően egykori Farkas nevű tulajdonosa után, már "Farkas erdejének" nevezik. Ebben az erdőterületben található Vas megye első védett helyi természeti értéke, az 1942-ben védetté nyilvánított Mária Terézia-forrás és a közvetlen környezetében 1 ha vegyes korú kocsányos tölgyes erdőterület. A forrás Ferdinánd főherceg lányának nevét viseli, aki 1868-ban esküdött meg Lajos bajor királyi herceggel. Így lett a Farkas-erdő egészen a II. világháborút követő időkig a bajor királyi hercegség tulajdona.