1838. január 17-én született Bejcen, a mai Bejcgyertyánoson. Édesapja, dr. Németh János szerény jövedelmű kántortanító volt. Középiskolai tanulmányait a szombathelyi premontrei főgimnáziumban, valamint a győri, nagyszombati, esztergomi gimnáziumokban végezte, majd a budapesti Pázmány Péter Tudoányegyetemen tanult történelmet, klasszikafilológiát és német nyelvet. Summa cum laude diplomázott.
Először az akkor még német tannyelvű Budai Főreáliskolában alkalmazták, majd ugyanott a főgimnázium helyettes tanára lett. 1861-ben a pozsonyi főgimnáziumba nevezték ki. Itt szerzett doktorátust. 1864-ben megnősült.

1872-ben kinevezték Esztergom, Komárom és Győr vármegyék első tanfelügyelőjének. 1878-ban pedig a győri tankerület főigazgatójává tették, miközben újra megválasztották Pozsony város képviselő-testületének tagjává. 1894-ig a győri, soproni, pécsi tanítóképzők felügyeletét is rábízták, majd az addigi tankerületét a miniszter kettőre, a győri és a pécsi kerületre osztotta fel, és neki a győri kerületet adta.
24 éven át dolgozott felügyelőként. A tanügy terén szerzett érdemeiért először királyi tanácsosi címet kapott, majd "Bejczi" előnévvel magyar nemeséget.

Írt magyarul és németül pedagógiai értekezéseket, tankönyveket. Szerkesztője volt a "Pozsonyvidéki Lapok"-nak. Írt több szótárt és lefordította németről a "Kairói lázadás" című történelmi elbeszélést.
Győrben halt meg 1902. január 21-én.